Gyűjtsünk diót!

Szerencsére van diófa a kertünkben, de ha olyan helyen kirándulunk, ahol találkozunk dióval, több zacskóval is összegyűjtünk. Érdemes körülnézni a környezetünkben, hiszen igen drága termésről van szó és fagyasztóban sokáig eláll, jól jöhet a karácsonyi bejglihez, zserbóhoz. Nagyon finom még a zöld dióból készült likőr! Illetve a levelét is érdemes begyűjteni, szépít is, gyógyít is.

Bálint Gazda így ír róla a honlapján:

A diófa nálunk őshonos növény; a honfoglaló magyarság vándorlásai során már megismerkedett vele, és itt régi ismerősként találta, gyűjtögette és fogyasztotta termését. A diófák szinte összefüggő állományban a folyókat kísérő galériaerdőkben fordulnak elő; legismertebb eredeti termő-helyük Tiszacsécse és Milota környékén található, ahonnan jó fajtái is származnak.

A magyar ember hagyományosan szereti a diófát. Sokat ültettek belőle a legelők köré, az utak mellé, a szőlők közé és a kertekbe. Sajnos, a nagyüzemi táblák kialakítása során sok tízezer diófát kellett kivágni. Helyettük a kiskertekben szaporodott a diófák száma, és az érdeklődés különösen azóta fokozódott, amióta oltványcsemetéket is forgalomba hoznak.

A dió szüretét akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld burka felreped. Ilyenkor vékony bottal veregetjük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. A fák ütögetése kíméletes legyen. Nem igaz az a hiedelem, hogy a diófa annál jobban terem jövőre, minél jobban megverik az idén!

Az oltott fák a 3-4. évtől, a magról keltek a 10-12. évtől kezdenek teremni. Egy egészséges, jól fejlett diófa 30-40 kg termést ad, és 80-100 évig él. A diófa ősszel lehullott lombját ne használjuk komposztálásra, mert benne a juglandin nevű vegyület van, ami a talaj mikroszervezeteinek életét akadályozza. A diólombot - a vadgesztenye lombjával együtt - égessük el, és csak a hamut szórjuk a komposztra. Ez a retardáns az oka valószínűleg annak is, hogy a diófák alatt a növények igen nehezen telepíthetők meg.

Felhasználása:

A levert diókat haladéktalanul össze kell gyűjteni és megtisztítani, mert a zöld héj fekete nedvet ereszt, és ez elcsúfítja a dió héját. Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a burok nem akar leválni, nejlonzsákba rakjuk, és abban egy napig füllesztjük. Ezután a héj könnyen lebontható.

A diót száraz, szellős helyen, egy rétegben továbbszárítjuk, majd raktárban vagy padláson, zsákban, vászonzacskóban, esetleg kartondobozban tároljuk.

Egy kiló héjas dióból fél kiló belet fejthetünk. Ezt a háziasszony bejgli, diós tészta, különféle torták és sütemények készítésére használja fel. A cukrászok és az édesipari üzemek egyik nélkülözhetetlen anyaga a dióbél.

A dió zöld burkából dióolajnak nevezett hajkenőt és barnafapácot készítenek.A diólevél főzete bélhurut, magas vérnyomás ellen használatos. Bőrkiütések esetén diólevélből készítenek fürdőt.

Posted in: Gyűjtsünk