Nagymamám gyerekkoromban még rengeteget hímzett, van szép kalocsai köténykém is, amit ő varrt ki kézzel. Korán megtanított kézimunkázni, 4 éves voltam, amikor először kötöttem magamnak egy mellényt. Az oviban senki nem hitte el, hogy én kötöttem, de ha jobban belegondolok, a fiaim 4- és 8 évesek, örülök, ha nem pálcika embert rajzolnak....Addig hisztiztem, amíg nem kaptam a kezembe kötőtűt, hiába hajtogatta a mama, hogy majd amikor iskolás leszel. Kipróbáltam a horgolást, varrást, tűgobelin hímzést, jártam batik szakkörre, festegettem, rajzolgattam sokat. Le is ragadtam az ovis-általános iskolás szinten, nem képeztem magam tovább és nem is gyakoroltam. Amit már nagyon sajnálok, mert most teljesen beleszerelmesedtem a kalocsai mintákba és minden vágyam, hogy ha akad egy kis szabadidőm, újra hímezhessek.
A mama már 81 éves és nagyon odavan testileg-szellemileg, sajnos ebben már nem tud segíteni. Viszont szerencsére él még egy barátnője, Blanka néni, aki bőven 80 felett jár és a mai napig csodálatos terítőket hímez. Nyáron mindenképp szeretnék vele találkozni.
Mostanában gyakori lett a népi motívumok használata egyes divattervezőknél is, ez az öv egyszerűen fantasztikus!
Sajnos nem tudom, ki készítette ezt a csodálatos menyasszonyi ruhát....ilyen gyönyörű darabot még életemben nem láttam. Köszönet érte, mert meglehetősen inspirál :)
Sajnos nem tudom, ki készítette ezt a csodálatos menyasszonyi ruhát....ilyen gyönyörű darabot még életemben nem láttam. Köszönet érte, mert meglehetősen inspirál :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése